My sweet puppy~: 1. rész: B E V E Z E T Ő

1. rész

Szeretlek…

Ez a szó... Semmit sem ér.

A fájdalom körülölelt és beszippantott a saját világába. S ebben a világban minden oly sötét, nedves és hideg, rossz volt. Semmit és senkit nem hallottam meg, a szívem tán örökre bezárkózott egy fal mögé. Egy olyan fal mögé, ahol semmi baj nem érhette a lelkemet. Ámbár bevoltam zárva a négyfal mögé, ez még sem védett meg attól, hogy ne érezzem azt a kínzó vágyat, ami felemésztette az elmémet. A vágy az iránt, hogy átöleljenek, megvédjenek, hogy ne legyek magányos. Újra érezni akartam a boldogságot. De mi is az a boldogság? Gondtalanul lépkedni előre, miközben érzed, hogy minden rendben van, illetve vár otthon téged egy olyan személy, akit teljes szívedből szeretsz. Az most teljesen mindegy, hogy egy fiú, vagy egy kiskutya… Nekem senkim sincs már…

Nem tudtam szabadulni a hiány érzésétől. Hiába kiáltozom segítségért, senki sem fog meghallani… soha. Soha az életben, és nem vagyok képes senkit sem befogadni. Nem akarok senkiben sem megbízni. Legbelül még is szeretnék bízni egy valakiben, de képtelen vagyok már.

Egyes emberek baromi különlegesek, mint az exem. Különleges abban, hogyan törje szét az ember szívét. Tönkre tett nemrég, és most igyekszem feldolgozni a történteket, de nagyon nehéz.

Én egy nagyon pozitív és mosolygós lány voltam. Szerettem az embereket, szerettem mindenkit, de legfőképp azt a rohadékot, aki nemcsak, hogy megcsalt, de még meg is alázott a legjobb barátnőm előtt. Azaz a volt legjobb barátnőm előtt. Később kiderült, vele is csalt. Micsoda igazságtalanság és szemétség. Azt hiszed, hogy magad körül minden rendben van, de igazából nincs, és ezt mindenki tudja körülötted. Csak te nem.

Nem tudom, mit kéne tennem. Legszívesebben örökre itt ülnék a padon, szemben a tengerrel. A tenger csodálatos. Az életemben már csak ez az egy dolog maradt, amit nem akarok elveszíteni. A tenger látványát, a hullám hangjait. Hiába nézem órákon keresztül a kék mélységet, mégsem elég ahhoz, hogy rendbe jöjjek. De még is mit számít, ha lelkileg agyontapostak? Mit számít az, ha nem tudom megoldani a gondjaimat? Mit számít, ha néha visszaemlékezem a múltamra? Számít-e? Számít, ha nem tudok tovább lépni? Számít… Nem számít… Mit számít? Nekem kell boldogulnom e fájdalmas világban, egyedül, hisz az élet megy tovább, ezért fel kell állnom és haladnom tovább minden rosszal együtt.

Bár a szívem rettentően fájt, és ettől az érzéstől képtelen voltam szabadulni, még sem tettem meggondolatlan dolgokat. Mint például véget vetni az életemnek. Ahhoz csak egy kés és egyetlen mozdulat kellene, és megszűnne minden gyötrelmem, de nem ezt akarom. Én élni akarok, felül akarok kerekedni az érzéseimen.

A negatív gondolatok mellett egy idő után valami olyan is megjelent, ami hatására könnyebben lélegeztem fel. Olyan pozitív gondolatok fordultak meg a fejemben, amitől újra tudtam, mit kell tennem.

Mit kell?

Felülkerekedni az érzéseimen.

Legyőzni a fájdalmat.

Felállni a koszos padlóról.

Letörölni a könnyeimet.

Felemelni az államat.

Mosolyogni.

S azt gondolni: „Az életemet úgy alakítom, ahogy én akarom, és egy világi paraszt nem fog tönkre tenni. Még ha rosszul is fogom érezni magam a jövőben, nem fogom gyengének mutatni magam. Senki előtt.”

Nem vagyok gyenge.

Ilyen gondolatokkal nem vagyok gyenge: túllépés.

Túl fogok lépni mindezeken. Új életet fogok kezdeni.

Ajkamon a féloldalas mosoly. Ettől a mosolytól úgy érzem magam, mintha valami gonosz tervet eszelnék ki. Csupán csak annyiról van szó, hogy újra megtaláltam magam. Tudom, ki vagyok, és mit kell tennem.

A múlt az múlt. Nem lehet visszamenni, de felejteni sem könnyű. Két lehetőséged van, hogy túltedd magad azon, amire soha életedben nem akarsz emlékezni többet. Elfelejteni teljes mértékben nem fogod, hacsak valami olyan nem történik, amitől elveszíted a memóriádat. Tehát az első, amit ajánlok is, hogy állj fel, és mutasd magad erősnek, még ha legbelül szét is rohad a szíved a szomorúságtól. Menj előre, és sose nézz vissza többet. Teheted azt, hogy a földre zuhansz és gondolkozol, mi mindent éltetek át, de ennek mi értelme van? Áruld el, mi értelme lenne ennek? Semmi. Felesleges időpazarlás. Csak állj fel, és nézz afelé, ami előtted van. Egy darabig még kínozni fog a hiány gondolata, de idővel egyre jobb lesz, és ha nem is leszel olyan, amilyen régen voltál, sokkal megfontoltabb és okosabb leszel. Többet senki sem bánthat.