Prológus
- Nézz a szemembe, és fogadd meg, hogy örökre a
szolgám leszel – simított végig az arcomon. – Én egyetlen kiskutyám –
kuncogott. Az ajkamon is végig húzta a hüvelykujját, résnyire szétnyíltak, és
féloldalas mosoly jelent meg az arcán.
Skarlátvörös szemei csak úgy elcsábítottak, és
mintha transzba estem, úgy ejtettem ki a választ.
- A tiéd vagyok – suttogtam.
- My sweet puppy… - hallottam angol szavait.
Hallottam, ami a fejemben visszhangzott. Lélegezni is elfelejtettem, mert
annyira csodálatos volt. Csodálatos… Gyönyörű… Ellenállhatatlan. Meg akartam
érinteni, de nem tehettem.
Az övé vagyok. Az övé…
- Gazdám – szólítottam meg az uramat.
Közelebb hajolt, és éreztem a kölniének illatát.
Mélyen beszippantottam, és a tüdőm megtelt az édes illatával. Nyeltem, és a
leheletét a csupasz bőrömön éreztem, a nyakamnál. Mozdulatlanná váltam, és
erősen lehunytam a szemem.
A gazdámé vagyok – mondtam magamban.
Felnyíltak a szemeim, amikor a tenyere ismét az
arcomon volt, és alig választott el tőle pár centi. A sötétben a szemei
fénylettek, s láttam a mosolyát. Azt a gonosz szenvedélyes mosolyát, ami örökre
a szívembe ragadt.
Gazdám. Vigyázz
rám…
